Tisztelt Hallgatóim! Húsz éve minden Kisasszony napján, szeptember nyolcadikán kimegyek a Szentkúthoz, és megszámolom a zarándokokat. 2003-ban negyvenketten voltunk, tavaly kétszáztizenegyen. Ez a szám többet mond a falu jelenéről, mint bármilyen statisztika, és arra indított, hogy összefoglaljam, amit a forrásról és a búcsúról tudunk.
A forrás vizét már az 1779-es egyházlátogatás „gyógyító erejűnek” nevezi, a fölé emelt kápolnát azonban csak 1841-ben alapította Berki Ambrus gazda, hálából felesége felgyógyulásáért. Az alapítólevél másolata a gyűjteményben van; kiköti, hogy a kápolnát a Berki család tartja fenn, „ameddig e nemzetségből valaki Kővölgyön él”. A kikötés ma is érvényes: a kápolna kulcsát Berki Mária őrizte 2021-ig, azóta az unokahúga.
A búcsú rendje a képeslapok és a visszaemlékezések szerint száz éve alig változott: hajnali mise a templomban, körmenet a Szentkúthoz, a forrásnál litánia, utána a mézeskalácsosok és a bábosok sátrai a kápolna alatti réten. Az 1908 és 1938 között kiadott hét búcsús képeslap a gyűjtemény képeslapgyűjteményének legszebb darabjai közé tartozik. Az előadás végén ezeket vetítettem le, a honlapon a Képeslapok és fotók rovatban láthatók.