1911 őszén egy vasúttársaság földmérői mérték fel a Kő-patak völgyét: a terv szerint keskeny nyomtávú vasút kötötte volna össze a zirci vonalat a bakonyaljai kőfejtőkkel, és Kővölgyön megálló épült volna a malom mellett. A tervlap egy példányát Hollósy Miklós jegyző őrizte meg, és unokája adta át a gyűjteménynek 2011-ben. A képviselőtestület jegyzőkönyvei szerint a falu megosztott volt: a gazdák a legelő elvesztésétől féltek, a kőfejtő munkásai pedig a vasutat akarták.
A testület 1912 márciusában végül tizenegy szavazattal hét ellenében megszavazta a szükséges földterület átengedését, a vasút mégsem épült meg. A társaság 1913-ban visszalépett, hivatalosan a költségek emelkedése miatt, valójában – Hollósy levelezéséből ítélve – azért, mert a nagyobb kőfejtők tulajdonosai másik nyomvonalat támogattak. Az első világháború azután minden hasonló tervet elsöpört.
A kisvasút elmaradása jelölte ki Kővölgy 20. századi útját: a falu megmaradt mezőgazdasági településnek, a kőfejtő az 1930-as évekre bezárt, és a lakosság 1910 után lassan fogyni kezdett. A tanulmány végén közlöm a tervlap átrajzolt változatát és a szavazás névsorát.