40 bejegyzés 2019 áprilisától. A fejléc mindig ugyanaz: dátum, idő, hely, műszer, nagyítás, seeing az Antoniadi-skálán, átlátszóság 1-től 5-ig, ha mértem, SQM. Ami nem volt a papíron az okulárnál, az itt sincs.
Az őszi szezon nyitánya. Az M110 ellipszise 48-szorosnál egyértelmű, az M32 csillagszerű mag. Az M31 mindkét porsávja elfordított látással, az NGC 206 halvány kifényesedésként. Új 30 mm-es okulárral, amely végre az egész galaxist egy látómezőbe fogja.
Újhold, tökéletes ég, 131 meteor. A bemutatón 85 vendég, öt önkéntes segítővel, a parkoló megtelt. 00:40-kor egy narancssárga tűzgömb kettétört, a közönség tapsolt. Ez a bejegyzés a Hírek között bővebben is szerepel.
Argelander-módszerrel, összehasonlítók: zéta Cep (3,4) és epszilon Cep (4,2). Becslés: 3,9 magnitúdó, leszálló ágon. Ez a 41. becslésem erről a csillagról, a fénygörbe a Változócsillag írásban. Öt perc munka, de csak úgy ér valamit, ha rendszeres.
A bemutatók két biztos slágere, próbaüzemben az idei szezon előtt. Az Albireo arany és kék párja 48-szorosnál a legszebb. A Mizar 100-szorosnál bomlik, mellette az Alcor, és a halvány Sidus Ludoviciana is látszik közöttük.
Hat év után újrarajzoltam a 2019-es M42-t ugyanazzal a műszerrel, ugyanazon a nagyításon. Több részletet látok: a szem tanul. Az E és F komponens most folyamatosan tartható. A két rajz egymás mellett a Képtárban.
Mínusz kilenc fok, hajnali maximum, 38 meteor három óra alatt. Rövid, gyors, kékes meteorok a Bootes felől. Az utolsó órában a teáscsészébe fagyott a tea. A napló legrövidebb bejegyzése volt eredetileg: „hideg, de megérte”.
72 × 2 perc az ED80-nal, reduktorral. A két porsáv, az NGC 206 csillagfelhő, az M32 és az M110 mind a képen. Vizuálisan a Dobsonban közben a porsáv sötét vonala 48-szorosnál elfordított látással megvan. Ez a fotó lett a napló nyitóképe.
A Hold már fogyatkozásban kelt fel, a teljesség 19:30–20:52. Sötét, vörösesbarna, a Danjon-skálán L = 2. A kilátónál hetvenen voltak, a legnagyobb bemutatónk eddig. A teljesség alatt a Tejút is előjött a telihold mellett, ezt kevesen látták még.
Az év legjobb ege, SQM 21,6. A Tejút árnyékot vet, a Pipa-köd szabad szemmel. Binokulárban végig a Nyilastól a Hattyúig: M8, M20, M17, M24, M11. Két órán át csak pásztáztam, nem rajzoltam. Néha ez a helyes döntés.
Két nappal a gyűrűsík átmenete után, hajnalban, alacsonyan: a Szaturnusz gyűrű nélkül, csak egy vékony vonal, a bolygó gömbnek látszik. Furcsa, csupasz látvány. Rossz seeing, de az eseményt akartam, nem a részleteket. Legközelebb 2038-ban.
Kis, 14 ívmásodperces korong, magasan az Ikrekben. Az északi pólussapka fényes, a Mare Acidalium sötét folt. Sokkal szerényebb, mint 2020-ban, de a magas állás miatt nyugodtabb a kép. Egy rajz, 30 perc.
Nyugaton, a szürkületben, az Arcturustól balra. Szabad szemmel a fej és 3 fok csóva, binokulárban 10 foknál is hosszabb, és megvan az ellencsóva vékony tüskéje is. A NEOWISE óta a legszebb, de fényesebb égen. Harminc perc után a párába veszett.
A növő Hold éjfélig zavart, utána 45 meteor másfél óra alatt. Felhők jöttek 2-kor, a bemutató rövidebb lett, de a hatvan vendég így is látott tucatnyit. A számlálólapokat a Letöltések között megtalálod.
A geomágneses vihar estéje. Északon vörös és lila függönyök, szabad szemmel is színesek, sugarak a zenitig. Ilyet a Zselicből még senki nem látott, akit ismerek. A telefonok többet mutattak, mint a szem, de a szem emléke a fontosabb. Kivételesen nem meteor, de a raj-kategóriába tettem, mert szabad szemes légköri esemény.
Napfoltmaximum: hét csoport egyszerre, a legnagyobb szabad szemmel is látszott szűrőn át. Fehér fényben az umbra és penumbra rostozata 75-szörösnél gyönyörű, a fáklyamezők a perem közelében. Napfoltszám aznap saját becsléssel R = 153.
Az ED80 24-szeresnél a Fiastyúk teljes egészét mutatja, a Merope körül a ködösség elfordított látással sejthető. Utána 40 × 2 perc fotó: a reflexiós ködök kékje előjön. Szabad szemmel kilenc csillagot számoltam, ez nálam rekord.
Kicsi, 12%-os részleges fogyatkozás, a Hold déli pereme sötétedett el. Binokulárban a Föld árnyékának íve szépen kirajzolódott, egy vékony harapás. A félárnyék szürkülete már fél órával előtte látszott.
Újhold közeli, kiváló körülmények, 118 meteor öt óra alatt. A bemutatón negyven résztvevő, a gyerekek hangosabban számoltak, mint én. 01:52-kor egy –5 magnitúdós tűzgömb, amely darabokra hullott, utána a nyom két percig látszott binokulárban.
Az új H-alfa távcső első komoly napja. A keleti peremen egy 80 000 km-es hurokprotuberancia, negyedóránként változó alakkal. A korongon két filament és egy fényes plázs a napfoltcsoport körül. Egészen más ritmus, mint éjszaka: itt sietni kell a rajzzal.
Az eddigi rekord: 104 a 110-ből. Csak az M30 maradt reménytelenül a hajnalpírban, és öt Virgo-galaxis, amelyeket összekevertem. Öt óra folyamatos csillagugrás, közben egy termosz tea és egy elalvás az M101-nél. Külön írás készült róla.
A telihold eltakarja a Marsot: a bolygó 40 másodperc alatt tűnt el a Hold sötét, majd világos pereme mögött, a kilépést 06:41-kor fényes égen még megfogtam. Stopper, hangfelvétel, dideregve. Az időpontok a rajz szélén.
A legközelebbi oppozíció 59 év óta, 50 ívmásodperces korong. Hat sáv, az északi mérsékelt sáv szakadozott, fehér oválok a déli féltekén. A Ganümédész átvonulása 23:10-től, a hold maga is korongnak látszik a bolygó előtt. Három rajz egy este.
A Cassini-rés körben végig, a gyűrű árnyéka a korongon éles vonal. A Titán és a Rhea biztosan, a Dione sejthető. A gyűrű dőlése évről évre csökken, 2025-ben élével áll felénk: most kell nézni.
A teljesség 05:29-kor kezdődött, a Hold 5 fokkal a horizont fölött, a Deseda felé. Réz színű korong a hajnali kék égen, sorozatfotó 20 másodpercenként. 05:41-kor lenyugodott, teljesen elfogyva. Részletes beszámoló az Írások között.
Végre olyan ég, amelyen a spirálkarok látszanak. Elfordított látással a két kar íve és a híd az NGC 5195 felé. 171-szeresnél a mag csillagszerű. Ez a rajz került később a novemberi előadásom első diájára.
Reggeli, alacsony, párás: a Hold már a fogyatkozás közepén nyugodott le a nyugati fák mögé, 97%-os fedésnél. A vöröses árnyékrész a világos égen alig látszott, de a félhold alak fejjel lefelé szép volt. Munkába menet közben, fél órát késtem.
Az év legjobb seeingje, Antoniadi I. A Plato padlóján négy kráterecske biztosan, egy ötödik sejthető. Az Alpesi-völgy közepén a rianás vékony vonala meg-megjelenik. Ilyenkor tudom, mire képes a 127-es: a kép olyan, mint egy fotó.
Holdmentes maximum, ötórás számlálás, 142 meteor. A legjobb negyedóra 01:15–01:30 között 19 darab. Egy zöldes tűzgömb az Androméda irányából, utána 10 másodpercig látszó nyom, amit a binokulárban elsodródni láttam. Bemutató is volt, harmincan feküdtek a füvön.
Zenitben, 240-szeres nagyításon a magig felbomlik. A híres „propeller” sötét sávjai elfordított látással előjönnek. Két órát rajzoltam, csillagot csillag után, végül feladtam a számolást 150 körül. A halmaz szélén az NGC 6207 kis galaxis foltja is megvan.
Első próbálkozás, 71 objektum a 110-ből. Az esti M74 és M77 elment a szürkületben, hajnalban a Nyilas-vidék még a fák mögött volt. Tanulság: a sorrendet át kell írni, és melegebb bakancs kell. Az M13 hajnali fél háromkor: mint egy marék cukor.
A két óriásbolygó 6 ívpercre egymástól, egy látómezőben 75-szörösnél, a Szaturnusz gyűrűje és a Jupiter négy holdja együtt. Alacsony, párás, remegő kép, de ilyet 1623 óta nem lehetett látni. A szomszédok is feljöttek a tetőre, húsz ember nézte sorban.
A legjobb Mars-oppozíció évekre. 22 ívmásodperces korong, a Syrtis Major sötét háromszöge középen, a déli pólussapka apró fehér pötty. A Makban a kontraszt gyönyörű, a Dobsonban ugyanez fényesebb, de zavarosabb. Rajz narancs és barna ceruzával.
Este már kényelmesen a Nagy Medve alatt. 35 × 30 másodperc az ED80-nal, a csóva kilóg a látómezőből. A fotón a kékes ioncsóva külön válik, vizuálisan már csak a fej fényes. Egy hét alatt látványosan halványodott.
Hajnali riadó. Északkeleten, a Szekeres alatt, szabad szemmel kb. 1,5 magnitúdós, a csóva 5–6 fok hosszú. Binokulárban a porcsóva legyezőszerűen szétterül, az ioncsóva halvány egyenes szál. A rét fölött köd ült, a láthatár fölött 8 fokkal jött elő. Húsz év óta a legszebb üstökös.
Nyolcévente egyszer: a Vénusz a Fiastyúk csillagai között. 10×50-nel a bolygó vakító, a halmaz csillagai gyöngysorként körülötte. Fotó a telefonnal az okuláron át, meglepően jól sikerült. Kijárási korlátozás idején ez volt az este eseménye.
Mínusz hét fok, a tükör nem párásodik, az ég ropog. A Trapéz E és F komponense 171-szeres nagyításon meg-megvillan. A köd szárnyai a látómezőn túl nyúlnak 48-szorosnál, az M43 különálló pamacs. Zöldes árnyalatot látok a magban, ezt eddig nem hittem el másoknak.
A terminátor mentén a Ptolemaeus, Alphonsus, Arzachel hármas. Az Alphonsus központi csúcsának árnyéka hosszú tű. A Rupes Recta (Egyenes Fal) fekete vonalként, a legjobb 200-szorosnál. Rajz 40 perc, közben a fény bevándorolt a Ptolemaeus padlójára.
Számlálás negyedórás bontásban, összesen 84 meteor, ebből 61 Perseida. A Hold 23:40-kor lenyugodott, utána ugrott a szám. Éjfél után egy –3 magnitúdós tűzgömb a Pegazus felől, három másodperces nyommal. Hárman voltunk fent, a kilátó korlátjának támaszkodva.
Alacsonyan áll, a Skorpió fölött, a légkör hullámzik. Két egyenlítői sáv, az északi vastagabb és barnább. A Nagy Vörös Folt 23:50 körül fordult be, halvány rózsaszín, inkább a helyét látom, mint a színét. Io árnyéka fekete pötty a korongon, ezt először láttam.
Az első komoly éjszaka az új Dobsonnal. Az M81 spirálja csak sejtés, de az M82 szivar alakja és a közepén a sötét sáv 100-szoros nagyításon egyértelmű. A kereső még nincs bekollimálva, a csillagugrás negyedórába telt a Dubhétől. Feljegyzés magamnak: vörös lámpa kell, a telefon képernyője elvette az adaptációt.
.jpg){kind=link}
.jpg){kind=link}
.jpg){kind=link}
