Hangtár

Az égbolt nem néma, csak nem a fülünknek szól. Három felvétel, amelyben a rádióhullámokat hallható hanggá alakították; mindhárom közkincs, a NASA archívumaiból.

A Jupiter rádiósugárzása hallhatóvá alakítva, a Cassini 2001-es elhaladásakor

Forrás: Cassini RPWS Jupiter 010104.ogg, NASA, közkincs, Wikimedia Commons.

A Cassini szonda 2001 januárjában, a Jupiter mellett elhaladva rögzítette a bolygó magnetoszférájának rádiósugárzását; a felvételen a hullámok frekvenciája hallható tartományba van tolva. A Jupiter dekaméteres kitöréseit egy egyszerű rövidhullámú vevővel te is foghatod: 20 MHz körül, ha az Io a megfelelő helyen áll.

A Szputnyik–1 jeladója, 1957 októbere

Forrás: Sputnik beep.ogg, NASA, közkincs, Wikimedia Commons.

Az első mesterséges hold jeladója 20 és 40 MHz-en sugárzott, és 1957 októberében rádióamatőrök százai vették világszerte. Nagyapám mesélte, hogy a présházban is hallgatták. Ez az a hang, amivel az űrkorszak kezdődött.

A Szaturnusz kilométeres rádiósugárzása a Cassini mérése alapján

Forrás: Saturn sound2.ogg, NASA/JPL/University of Iowa, közkincs, Wikimedia Commons.

A Szaturnusz kilométeres hullámhosszú rádiósugárzása a sarki fényekhez kötődik, és a Cassini mérései szerint a bolygó forgásával együtt ütemesen változik. Hallhatóvá alakítva olyan, mint egy távoli, rendezetlen kórus.

Saját felvételek

2026 telére tervezem az első saját rádiómeteor-vevőt: egy egyszerű antenna és egy szoftverrádió, amely a meteorok ionizált nyomáról visszaverődő távoli adók jelét fogja. Ha működik, a Perseidák hangja is ide kerül.

← ASP referenciák