Az előadás célja nem az volt, hogy a falu lekapcsolja a lámpákat, hanem hogy a következő közvilágítási beruházásnál olyan döntés szülessen, amelyik a Zselic egyik legnagyobb értékét, a sötét eget nem áldozza fel. Húsz percet kaptam, harminc képet vittem, és a saját méréseimre építettem: a bőszénfai kert zenitjének fényessége a 2021-es LED-csere óta mérhetően csökkent, 20,95-ről 20,72 magnitúdó/ívmásodperc²-re, ez szabad szemmel mintegy húsz százalékkal kevesebb látható csillagot jelent.
Az első rész a fényszennyezés három formájáról szólt: az égboltfényről, amely a felfelé és oldalra szórt fényből ered; a káprázásról, amely a rosszul irányított, túl erős fényforrásoknál lép fel; és a fénybetolakodásról, amikor a lámpa a szomszéd hálószobájába világít. Mindhárom csökkenthető anélkül, hogy az utca sötétebb lenne: a jól ernyőzött, lefelé világító lámpatest a fényt oda teszi, ahol kell, és kevesebb energiával.
A második rész az öt javaslat. Egy: minden új lámpatest teljesen ernyőzött legyen, a fény kizárólag a vízszintes sík alá jusson. Kettő: melegfehér, legfeljebb 2700 kelvin színhőmérsékletű fényforrás, mert a hideg fehér kék komponense a legjobban szóródik a levegőben, és az élővilágot is jobban zavarja. Három: éjfél és hajnali négy között fényerő-csökkentés ötven százalékra, ahogy a park több települése már bevezette. Négy: a közintézmények díszkivilágítása 22 óra után kapcsoljon le. Öt: a csillagpark látogatóit a falu tekintse vendégnek, és a sötét eget hirdesse úgy, mint a fürdővárosok a vizet.
A vita fél óráig tartott, és két dolgot tanultam. Az emberek nem a csillagok miatt fognak dönteni, hanem a villanyszámla és a biztonságérzet miatt; ezért a számokat kell vinni, nem a fotókat. A másik: a legtöbben egyszerűen nem tudják, hogy van választás. A vázlat és a diák PDF-ben letölthetők, használd bátran a saját településeden.