Az Öreg-hegy déli oldalán 1720 óta folyamatosan szőlőt művelnek. A hegyközség 1794-ben foglalta írásba rendtartását, és ez a huszonhárom pontból álló, sajátkezű aláírásokkal hitelesített irat a gyűjtemény legrégebbi eredeti dokumentuma. 1994-ben, a gyűjtemény alapításának évében kaptam Tóth Vendel gazdától, akinek családja hat nemzedéken át őrizte a présházban.
A rendtartás szabályozza a szüret kezdetét („a hegybíró által kihirdetett napon, korábban senki”), a présházak építését, a gyümölcsfák ültetését a szőlők szélén, és részletesen a büntetéseket: aki idegen szőlőben szedett, „tizenkét pálcát” kapott, aki a hegyi utat elszántotta, három forintot fizetett. A huszonhárom pontból tizenegy a lopás és a kártétel különféle eseteit sorolja, ami sokat elárul arról, mi foglalkoztatta a korabeli gazdákat.
A hegyközség jegyzőkönyvei 1861-től maradtak fenn, és 1895-ben, a filoxéra pusztítása után szakadnak meg. Az Öreg-hegyet az 1900-as évek elején amerikai alanyra oltott tőkékkel telepítették újra; a mai présházak nagy része ekkor épült. A fejezethez a rendtartás teljes szövegét betűhív átiratban közlöm.